A tárgyi emlékek, a múltból gyűjtött fényképek és a szájhagyomány tanú arra, hogy milyen fontos szerepet töltött be elődeink életében a “vászon”.
A fejlődést az igény és a szépre való törekvés alakította.

Cserép-fehérfalunknak volt homokos kenderföldje, Hór-vize, gőzmalmi kendertörője és szorgalmas népe, akik termelték , megmunkálták, fonták, szőtték, varrták, hímezték a családok szükségleteit. A szövéshez sok eszköz kellett, a hímzéshez csak tű.
Régen szükség volt zsákra, ponyvára, tarisznyára, derékaljra, lepedőre, batyuruhára, törlőre.
Ruházathoz: a nőknek, férfiaknak alsóneműre: gatyára, ingre, pendelyre, ingvállra.
Háborús időkben a felső nadrágokat, kötényeket a kisfiúk ünneplőjét is (megfestve), házi vászonból varrták az anyukák.
A szövött textilek mindennapi szükségletéhez elegendő volt a négynyüstös díszítés. A lányok stafirungjában már az igényes szedett széles munkák gyönyörködtetnek.
Motívumaink: szegfűs, kis és nagy tulipános, rózsás, csillagos, cseresznyés, epres, szőlős, mákos, gránátalmás, kiskutyás, cserebogaras, madaras, kispávás.

A történelmi szegénység kényszerített sokszor a nőket a díszítésre: a keresztszemes hímzés gyakorlatára. Ehhez hozzájárult az is hogy hosszában nem igen lehetett felszedni a láncszálakat, vagy sarkasítani, „cifrítani” meg végképp. A huzogálós technika is divatba jött. Így maradtak a ládákban, kaszli-k polcain a régi értékek: a dísztörölközők, halottas ruhák, kenyérkendők, fejeltakarók, asztalterítők.

A pamuthímzés ugyan általános volt, de szőrhímzés és a festett pamut szabad rajzú hímzésnek is akadtak példái.
Ezek a falvédőkön, ágyhozvalókon, süteményhordókon, gyúrókötényeken, zsebkendőkön, szekrénycsíkokon, fésű és kefetartókon találhatók meg.
A cserépi textíliák 1965-ig piaci termékek nem voltak: egyedi és családi igény szerint készültek. Zárt közösségekben: rokoni, szomszédsági, fonóházi kapcsolat alakította, tanította az igényes munkákat.

Élünk még akik kincsnek tartjuk az örökségből ránk maradt hímzett és szövött hagyatékot. A 35 éves átörökítő pedagógus munkám reménységgel tölt el. Vannak akiknek megtanítottam ezt a hagyományt. Mini Galériám pedig már sok fiatal és idősebb nőt tett nemesebb gondolkodóvá, boldogabbá általam a 7 évtizede alatt készült ösztönző példaértékű saját munkámmal.

Szegedy Barnáné, Malvinka néni