Szegedy Barnáné, Malvinka néni, a falu első díszpolgára, zászlóanya. Nagyon fontosak voltak számára ezek a tiszteletbeli címek, hiszen egész életét a szülőfaluja iránti szeretete, a falusi emberek iránti tisztelete jellemezte.
1932.okt.6-án született Cserépfaluban, egyszerű, fiatal parasztszülők gyermekeként. Gyerekként átélte a falusi élet szépségeit, nehézségeit, nagyszülei elvesztését. Látta szorgalmas, örökké munkálkodó édesanyja, családjáért mindent megtevő édesapja nehéz életét. De látta a szépségeket is, hiszen édesapja mindenhová elvitte: szőlőbe,pincébe ,dalárdabálra, egyház látogatásokra. Ennek ellenére egész életébe belevésődött a falusi élet, az egyszerű parasztemberek szeretete, becsülése.
Gyenge alkata, a tudás utáni vágya miatt hamar elkerült otthonról. Először 11 évesen egy mezőkövesdi magániskolába, majd 2 év múlva a miskolci Tóth Pál Nőnevelő Intézetbe. Már itt kedvenceivé váltak a történelmi jellegű tantárgyak, és erősödött a kézimunkák iránti érdeklődése.
Még több tudást szerzett az egri főiskolai 5 év alatt a szabás –varrás területén is.
Férjhez menetele után ismét falura került. Mindig oda ahol férje, Szegedy Barna vb titkári munkát kapott. Először Borsodgesztre, majd Tardra, ahol tanárként dolgozott. Itt került igazán kapcsolatba a matyó hímzéssel, annak is a legletisztultabb formájával, a keresztszemes öltéssel. Már gyereklányként alkalma volt Kövesden gyönyörködni Kisjankó Bori néni matyórózsa-rajzolásában, mégis a szőttesekhez legközelebb álló keresztszemes motívumokat részesítette előnyben.
Először a főleg a tardi motívumokat, azok szimbolikáját, funkcionális felhasználását kutatta föl, majd ezeket a motívumokat saját alkotásaiban is újratervezte, használta fel.
Mindig szívügyének tartotta, hogy tudását továbbadja tanítványainak, s hogy a hagyományok ápolása a felnövekvő utódok számára is fontos legyen.
Az iskolában szakkörökön, szabadidőben hitelesen tanítgatta tanítványait és persze 2 lányát a népi hímzés megismerésére, elsajátítására.
Az élet úgy hozta, hogy 1972-ben ismét visszakerült szülőfalujába. Újra nagy szeretettel, alázattal vetette bele magát a közösség életébe. Továbbra is folytatta a hagyományok ápolására irányuló törekvéseit. Amikor csak lehetett aktívan vett részt a falu életében, ünnepségek, ünnepi műsorok szervezésében, a „kultúrház” irányításában. Történelem tanárként fontosnak tartotta megőrizni a háború, a forradalom mártírjainak emlékét.
Édesapja, férje, majd édesanyja elvesztése csak növelte szívós, kitartó hitét, erejét, hiszen feladata volt még két leányát ilyen nehéz körülmények közt is felnevelni, útjára engedni. Továbbra is lelkiismeretesen végzett pedagógusi munkája mellett mindig szakított időt a népi díszítőművészet, az eredeti cserépi népviselet megismertetésére, megóvására. Hímzései kibővültek Cserépfalu, a bükkalja motívumainak feltárásával, felhasználásával.
Szívesen csatlakozott a cserépfalusi hagyományőrzők csoportjához, ahol ő is aktívan hozzájárult az eredeti népviselet, népszokások, népdalok összegyűjtéséhez, bemutatásához. Segített, alapító tagja volt a Gazdaház létrehozásának.
Mindig szívén viselte a falu értékeinek megőrzését. Szinte kötelességének tartotta ezek továbbadását, összefogását. Még nyugdíjasan is tanítványokat fogadott, akik továbbvitték a hímzés iránti szeretetüket. Összegyűjtve a falu értékeit falunapok alkalmával kendő-, párna-,népi tárgyak kiállítását szervezte a falu lakosainak. De magát is folyamatosan képezte. Sárospatakon ismerte meg a magyar hímzéskultúra történetét, a motívumok sokféleségét. Szívesen ment a mezőkövesdi matyó-hímzőkörbe, a Balaton melletti hímző továbbképzésekre, a mátrafüredi-, tiszaújvárosi hímzőkörökbe új motívumokat, technikákat megismerni. Amikor csak lehetett magát is megmérettette. Szívesen mutatta meg igényes kiállítások keretében saját munkáit Bükkzsércen, Bogácson , Mátrafüreden,Tiszaújvárosban, a mezőkövesdi Kisjankó Bori Hímzéskiállítások alkalmával. Ezzel is a hagyományőrző értékek megóvására irányuló törekvéseit erősítve. Évekig osztotta meg ismereteit, tudását a Cserépfaluban táborozó gyerekekkel, s Galériáját, Hagyományőrző és ápoló szobáját az erre járó, falusi élet iránt érdeklődőkkel.
Egész életét az egyszerűség, a hit, a tisztaság, az igaz értékek megőrzése jellemezte. Gazdag varratos hagyatéka napjainkban a most felújított Gazdaház egy külön szobájában tekinthető meg.